Az alapítványok többsége olyan szolgáltatást végez, ami hiánypótló, amire az államnak nincs kapacitása, vagy forrása, vagy nem is tud róla, hogy szükség lenne rá.
A mi alapítványunk nem az államot pótolja, hanem magukat az embereket. Az anyákat, az apákat, idős szülők gyermekeit, akik néha önhibájukon kívül, néha azért, mert egyáltalán nem is léteznek - nem tudnak törődni kórházban fekvő rokonaikkal.
Kórházba kerülni egyáltalán nem kellemes. Betegágyhoz kötve, szeretteink és megszokott tárgyaink nélkül, önállóságunkban korlátozva élni pedig kifejezetten kényszer. Ám kicsivel több odafigyeléssel, törődéssel még az ilyen időszakok is elviselhetőbbé, sőt vidámabbá tehetők! A Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat Alapítvány ebből a megfontolásból indította útjára 1998-ban önkéntes segítő programját.
Az osztályokon megjelentek a „sárga angyalok", segítettek a nővéreknek, beszélgettek a betegekkel, megőrizték a gyermekeket és együtt játszottak velük.
